A Csiga-köd - NGC 7293

A Csiga-köd - nem hivatalos nevén "Isten szeme" - 700 fényéves távolságával egyike a hozzánk legközelebbi planetáris ködöknek. Látszólagos kiterjedése kb 15 ívperc, ami a telihold méretének a fele. Korát kb. 10 ezer évre becsülik a csillagászok. A planetáris ködök a közepes és kisebb tömegű vörös óriás csillagokból keletkeznek, életük végén ledobott külső világító burokként. A képen jól megfigyelhető az egykori vörös óriás maradványa, az igen felhevült kékes színű központi szülőcsillag is, melynek UV sugárzása által válik láthatóvá maga a köd. A Vízöntő csillagképben elhelyezkedő Csiga-köd az őszi hónapokban Magyarországról is megfigyelhető, kellően sötét égbolt alól már egy binokulárral is. Kedvezőtlen helyzete miatt mégis Namíbiából készítettem a fotót, mert onnét ideális az égi elhelyezkedése, és persze kitűnőek a megfigyelési körülmények.

A planetáris ködök kilakulásáról: A planetáris ködök a 0,8 és 8 közötti naptömegű csillagok életének egyik utolsó, rövid fázisát mutatja. Ezeknél a csillagoknál a hosszú életük vége felé járva, amikor a hidrogén kezd elfogyni belőlük, a hélium fúziója indul be, ami egyre magasabb hőmérsékletre hevíti a belső területeket. A heves magfúzió a külső rétegeket egyre kijjebb tolja és felfújja a csillagot. Ez a vörös óriás fázis. A hélium fúziója már viszonylag rövid ideig tart, és aktivitása (különböző okok miatt) hullámzó. Ez gyakorlatilag kisebb kitöréseket produkál, mely a külső felfúvódott, már gravitációsan instabil részről több fázisban anyaghéjakat fúj le, amely egyre növekszik a csillag körül. Miközben egyre több réteg szakad le a csillag felszínéről, egyre forróbb rétegek kerülnek a felszínre. Így egy idő után a csillag felszínéről már elég ultraibolya sugárzás szabadul ki ahhoz, hogy a környező gázt ionizálja és fénylésre gerjessze. Így jön létre a planetáris köd.