A Rozetta-köd

A Rozetta-köd

A Rozetta-köd (NGC 2237) egy óriási csillagkeletkezési régió, ahol porból és gázokból álló köd anyagából csillagok születnek. A téli Tejút sávjában, az Orion mellett fekvő Egyszarvú (Monoceros) csillagképben található, tőlünk kb. 5200 fényévnyi távolságra. Igen kedvelt fotós célpont, szerkezete és a benne levő alakzatok a fényképeken nagyon látványosak, viszonylag könnyen megörökíthetőek. 

O-B óriások csillagszele

A köd belső, központi részében látható fényes csillagok már a köd anyagából született fiatal, rendkívül forró O és B típusú óriások, amelyek erős ultraibolya sugárzása a gázokat ionizálja és fénylésre gerjeszti. Ezek a csillagok az NGC 2244 katalógusszámú nyílt csillaghalmazt alkotják, melyben a nagytömegű és forró csillagok együttesen különösen heves csillagszelet produkálnak. Ez a központi részből folyamatosan fújja kifelé a köd anyagát, s így egy óriási buborékhoz hasonló forma jön létre, ami a képen is jól látszik.

A csillagszél a köd anyagát formálja, gyönyörű fodrok, alakzatok jönnek létre, ahogy a különböző sűrűségű gázokat különbözőképpen tudja a szél szertefújni, erodálni. A nagyobb tömegű, sűrűbb területek lassabban mozdulnak, lemaradnak. Ilyenek pl a sötétebb porsávok és bok-globulák is, melyek nyúlványaiban csillagkezdemények várják, hogy megszülessenek. Herbig Haro objektumokat is találtak a ködben, a Rosette HH1 ezen a képen is kivehető. Az O-B csillagok együttes sugárzása továbbá szokatlanul magas, mintegy kb 6 millió fokos hőmérsékletre is felhevítik a köd anyagát, amelynek köszönhetően nagy energiájú röntgensugárzás is létrejön, melyet a Chandra röntgenműhold detektált a közelmúltban.

Megfigyelése

A fotón látványos alakzatok távcsőbe pillantva egészen más látványt nyújtanak. A köd központjában látható fényes csillagok csoportja (OB asszociáció) már a legkisebb távcsövekkel, sőt egy binokulárral is könnyedén megfigyelhető. Így lehetett, hogy ezt a nyílthalmazt (NGC 2244) már John Flamsteed 1690-ben felfedezte. Maga a köd jóval halványabb, viszont kiterjedése eléri a két telihold méretet, magas összfényességet elérve. Így a kisebb, de nagy látómezejű műszerekkel (pl. akár egy 10x50 binokulár) igazán sötét égről nem nehéz megpillantani a gyűrű alakú derengést a fényes halmaz körül. A megpillantás sikere elsősorban az égbolt sötétségén, átlátszóságán múlik, és egy OIII szűrő is nagyon sokat segít.

A készítésről

Már aktuális volt egy újabb Rozettát készítenem, hiszen a korábbi 2008-as képre már régóta mosolyogva tekintek vissza, egészen más minőséget képvisel. A helyzet az, hogy ez a képanyag már 2011-ben elkészült (a távcsöves munka része), ám a feldolgozásra csak most került sor. Azok a bizonyos 2011 január végi ágasvári éjszakák még mindig elevenen élnek bennem, szép élmények fűződnek hozzá. Az egész országot sűrű ködfelhőzet borította, s csak a magasabb hegyek lógtak ki belőle. A Mátrában kiválóak voltak a körülmények, szikrázóan derült, nyugodt idő volt, rendkívüli hidegekkel. Ekkor készült a Sasfióka-köd, és még egy másik fotó is. Utóbbi még szintén feldolgozásra vár.