A Nagy Magellán-felhő
a Dorado csillagképben
A Nagy Magellán-felhő (LMC, Large Magellan Cloud) saját galaxisunk, a Tejútrendszer közeli kísérője, melyet Ferdinand Magellan után nevezték el, aki az elsőként hajózta körbe a Földet 1519-22 között, és látta meg a felhőfoltot utazásai során. A 160 ezer fényévre levő, Magyarországról sajnos nem látható galaxis a déli féltekéről szabadszemmel is látványos foltként figyelhető meg. Tejútrendszerhez való közelsége hatására hatalmas gázban és porban feldúsult területek jöttek létre, melyekben ma is intenzív csillagkeletkezés zajlik - ezek apró pirosas alakzatokként a képen is igen jól azonosíthatók. Tulajdonképpen az eddig megfigyelt legnagyobb és legaktívabb csillagbölcsők itt találhatók, ezenkívül mintegy 60 gömbhalmazt, 400 planetáris ködöt, 700 nyílthalmazt és óriás-, valamint szuperóriás csillagok százezreit fedezték fel benne.
Technikai adatok
- Műszer:
- Canon EF 2.8/200mm teleobjektív F/4-re blendézve
- Fényképezőgép, kamera:
- átalakított Canon EOS 5DmkII
- Mechanika:
- SkyWatcher EQ6 + Boxdörfer DynoStar
- Vezetés:
- 9x50mm SkyWatcher keresőtávcső, Lacerta-MGen autoguider
- Expozíciós adatok:
- 30x2,5 perc, ISO 1600
- Helyszín, dátum:
- Hakos astrofarm, Namíbia (1835m), 2010.05.11.
- Légköri állapot:
- Átlátszóság: 8/10, Nyugodtság: 7/10, Hőmérséklet: +12°C
- Képfeldolgozás, egyebek:
- ImagesPlus, Registar, Photoshop, Neat Image
